Tiszaalpár 2013 - szöveg

Tiszaalpár, 2013. szeptember 14-15.

Kanalas János tiszaalpári kosárfonó hívó szava ismét, immáron harmadjára terelte egybe 2013. szeptember 14-én az ország különböző vidékéről a fűzvessző megszállottjait. Új, és nagyon szép helyszínen, Tiszaalpár nagyközség fedett termelői vásárcsarnokában már a reggeli gyülekezés is nagyon jó hangulatban, üdvözlésektől harsogóan zajlott, tréfás ugratások, vidám arcok mutatták azt, hogy nem volt hiába az előző két találkozó.

Ha a korrekt, hivatalos megfogalmazást tekintjük, az úgy hangozna, hogy Tiszaalpár Nagyközség Önkormányzata, és helyi támogatók szervezésében került megrendezésre a III. Országos Kosárfonó Találkozó és Helyi Termék Bemutató. Ezúttal önálló rendezvényről beszélhetünk, a tekerőlant találkozóra szeptember végén került sor. A rendezvényt kiegészítette, és méltó keretet biztosított a helyi termelők bemutatkozása, kitűnő sajtokat, mustot, zöldség- és gyümölcsféléket is kóstolhattunk, mindezt szíves kínálással körítve kaptuk.

Tudjuk mindnyájan, hogy milyen komoly dolog egy ilyen találkozó lebonyolítása, ezért már most kifejezem minden szervező számára a kosárfonó társadalom köszönetét.

Az idei év kiállítási témája a konyha, mint életterület volt, a kiállított tárgyak e köré csoportosultak. Azt már a gyülekező alatt észleltük, hogy minőségben, aprólékosságban Bene Ágostonné munkái messze kiemelkedtek a mezőnyből, így – előreszaladva a történésekben – jó helyre került a zsűri által kiosztott első díj. Megosztott második díjat Szathmári Ferencné és Kapás Alida Éva és kapott, harmadik helyezésre Pados Zoltán munkáit értékelték a szakemberek. Különdíjban részesült Gergely Ramóna.

A kiállított tárgyak összességében is impozáns képet mutattak, a látványt fokozta a Czinege Manufaktúra, mint fő támogató kiállítása, és Kovács Tibor gyékényfonó és csipkekészítő árukészlete. A megjelent kosárfonók köre nagyjából így „címkézhető”:

  1. Vérprofik, azaz a több generáció óta működő kosárfonók, bútorkészítők. Ide sorolnám azokat is akik ugyan nem ebbe nőttek bele, de a kosárfonásból élnek meg (próbálnak megélni), vagy önállóan, vagy valamilyen társas vállalkozásnak bedolgozva, ők ismerik a mesterség csínját-bínját, technikailag verhetetlenek.
  2. Félprofik, akik közt vannak olyanok, akik mellékállásban fonják a kosarakat, vagy iskolarendszerben, azon kívül, tanfolyamokon, táborokban oktatnak, tehát megélhetésüket részben a kosárfonás biztosítja.
  3. Amatőrök, akik műkedvelésből művelik a mesterséget, nemrég kezdtek el a szakmával ismerkedni, előttük még szép és rögös út áll.
  4. Külön örömünkre szolgált, hogy voltak közöttünk kőkemény üzletemberek, akik a piac törvényszerűségeivel vannak tisztában, de ismerik annyira a szakmát, hogy kosárfonás tárgyában nem vezethetők meg.
  5. Elmélettel, és gyakorlattal tisztában levő egyéb szakemberek, akik a fűztermesztés, a szakoktatás, néprajz, népművészet szakértői, vagy döntéshozó intézmények tagjai.

Nem állítom, hogy a címkézés mindenki számára elfogadható, vagy abba besorolhatónak érzi magát, de valahogyan illusztrálni kívántam a megjelentek körét. Ezt azért szögeztem le, mert a beszélgetések során markáns különbségek mutatkoztak a különböző csoportok között, eltérő problémákkal küzdenek a vesszőfonás szerelmesei, itt e találkozón alkalmunk volt az álláspontokat megismerni. Ismereteim szerint két ilyen alkalom kínálkozott erre, szálláshelyünkön egy éjszakába nyúló beszélgetés, valamint a vasárnapi program hivatalos része. Nem szűntünk meg kosárfonásról fecserészni még az étkezések alkalmával sem, hol egy keserűbb kifakadást hallottunk a lehetetlen gazdasági állapotokról, a fűztermesztés nehézségeiről, hol éles vita hangzott fel egy-egy technikai elemről -  ezt nem így kellene csinálni, stb., mindez a szakmához fűződő feltétlen odaadással és barátsággal történt.

Tekintsünk úgy a találkozóra, hogy az örömködésen túl egyfajta állapotfelmérés zajlott, sajnos inkább panaszokkal terhelve, egyelőre nem jutottunk el a szakma minőségi fenntartását, megújítását elősegítő konkrét tervek kovácsolásáig, jelenleg ki-ki saját maga próbál boldogulni, saját utat járni.

Mindnyájan szembesülünk azzal, hogy eltűntek azok a szövetkezetek, társas vállalkozások, amelyek a szakoktatásból frissen kikerülteket tömegesen alkalmazná, vagy egyáltalán munkahelyeket biztosítana. Tény, hogy a távol-keleti árudömpinggel kell versenyezni, de még mindig nem lehetetlen a magyar minőségi kosárfonással „labdába rúgni”. További nehézség a minőségi alapanyag beszerzése, megszűntek a nagy fűztelepek, új telepítés kismértékben, vagy alig történik. Örvendetes hírt hallottunk arról, hogy Tiszaalpáron néhány hektár elhagyott ültetvény felújítása zajlik, az eredmények biztatóak.

A fűztermesztés a mezőgazdasági támogatások mostohagyermeke, földalapú támogatás jelenleg nincs rá, pedig a magas befektetési, és termelési költségek ellenére ígéretes hozammal számolhatunk, de ez csak évek múlva következik be. Folyamatában jól fenntartható, gépesíthető, gyakorlatilag a gabonatermesztés gépei kis átalakítással alkalmazhatók fűztermesztésre.

Az már sajnos természetes számunkra, hogy a fonott áruk saját előállítása és értékesítése során a szabályozók vonatkozásában semmilyen különbség nem mutatkozik a kínai vízipisztoly, vagy a zsűrizett termék között. Nincs olyan törvényi szabályozás, piacot meghatározó háttér (pl. adószabályok) amely kiemelten kezelné, támogatná, vagy legalább valamely területen megkönnyítené az aprólékos kézi munkával művészi értéket teremtő kézműves helyzetét. Sajnos a népművészetben elismert címek (Népművészet Mestere, Népművészet Ifjú Mestere kitüntetések, ill. a népi iparművész cím) sem elegendőek a kihalófélben lévő mesterségek megélhetést biztosító megőrzéséhez.

Horror történetek hangzottak el különböző nagyrendezvények fokozott adóellenőrzései kapcsán, amellett, hogy természetesen igyekszünk betartani a törvényeket, vajon tényleg ezek a nyomorult kézműveseken alkalmazott „nagy fogások” fogják elősegíteni népi hagyományaink megőrzését? Jelenlegi rendszerünkben létezik-e olyan vállalkozási forma, amely szempontjainkat figyelembe véve kifejezetten a népi kézművesekre szabott? Van-e egyáltalán olyan érdekérvényesítő erő, amely a jogszabályok alkotását számunkra kedvezőbben segítené elő?

Az első kategóriában említett profi kosárfonók a mesterségbeli tudás szinten tartását, oktatásának valódi szakemberekkel történő megvalósítását, és szakmailag magas szintű termékek előállítását hangsúlyozták. Megszólalt a kereskedő is, aki nagy tömegben értékesít külföldre, ahová a szállítás költségei tetemesek. Megemlítette az elektronikus kereskedelem számunkra ismeretlen területének fontosságát, aki tisztában van az igényekkel, rugalmasan tud váltani, az a kosárfonó gyakorlatilag mindent eladhat.

Székely Éva beszámolt a zsűriztetés új rendszeréről, új kategóriák bevezetéséről, amely a népi iparművészek számára fontos, hiszen ha valaki nem zsűriztet rendszeresen, akkor ezt a megtisztelő címet akár el is veszítheti.

Magam példáján tapasztaltam, hogy megszerzése nem volt olcsó mulatság (zsűriztetés díjai, szállítás), úgy látszik a minősítési rendszer újabb áldozatokat követel szakmai tudásunk folyamatos bizonygatására. Még szerencse, hogy más területen (és akár régóta nem gyakorolt) szerzett végzettségeimet nem kell évente megvédeni. Többünkben már korábban is felmerült a kérdés, hogy a címek megszerzése, megtartása, vagy termékeink zsűrizettsége, az azokba befektetett anyagiak milyen hozadékkal bírnak, hogyan ösztönzi munkánkat. Azt már mindenki látja, hogy a címekkel járó áfa kedvezményeket, és az ún. 7-essel kezdődő adószám előnyeit elveszítettük.

A nehézségeket valószínűleg más hagyományos mesterségeket folytató közösségek is felemlíthetnék, ugyanolyan problémákkal küzdünk. Közhely, de ha a népi mesterségek kihalnak, akkor ugyanúgy járunk, mint Nyugat-Európa fejlett országai, saját hagyományainkat csak skanzenekben mutogathatjuk utódainknak. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, a folyamatos szorongattatásokon vagy legalább megtűrésen túl egy kicsit többre lenne szükség.

Miután az állapotokat felmértük, és jó magyarosan kikeseregtük magunkat, a következő találkozókon célul kellene kitűzni a szakmánkra jellemző előremutató javaslatok megfogalmazását, még akkor is, ha nem lesz azonnali foganatja. Ha elég sokan mondjuk, és mindig ugyanazt, majd csak meghallja valaki.

Amit eddig közöltem, az arra enged következtetni, hogy a találkozó nyomott hangulatban zajlott, ez nem így van, hiszen a „jó magyaros” jelző a derű, humor jelenlétét is magában hordozza. Szombat este Gergely Pista bá’ ízes székely dialektusban előadott viccein, történetein derültünk, amelyeket néhol még tettlegesen is megformált.

Ugyanez a derű volt tapasztalható a délutáni kosárfonás alatt is, sajnos kevesebben fontunk kosarakat, mint a korábbi években, a kezdők restellték kevesebb tudásukat, nem akartak „égni”. A látogatók némelyike kifejezetten ezért jött el messziről Tiszaalpárra, a visszajelzésekből ítélve tényleg szép dolgokat láttak.

Vasárnap délelőtt a tartalmas, néhol disznótori nehézségi fokozatú reggeli és az azt követő beszélgetés után meglátogattuk a Czinege Manufaktúra raktárát és üzletét, majd a helyi kosárfonó gyűjteményt Jani bácsi szakavatott kommentárjaival fűszerezve csodáltuk meg. E csodálatos környezetben évről-évre nyaranta tábort szervez, amit mindenkinek jó szívvel ajánlok.

A mellékelt hivatkozásokon számtalan fotó rögzíti e rövid másfél nap történéseit. Viszontlátásra Tiszaalpár, jó munkát a kosárfonóknak, találkozzunk jövőre, veletek, ugyanitt 2014-ben is.

Balogh Károly kosárfonó népi iparművész, Nádudvar

Fotók: (A megtekintéshez kattintson a "Link" feliratra!)


Bene Ágostonné

  1. Link1
  2. Link2

Tiszaalpár Hangja (Víglási Krisztina)

  1. Link1
  2. Link2

Index, kosárfonó fórum, „vicuska58”

Link


Sajtó:

Baon

  1. Link1
  2. Link2

Sirius Rádió Link


Önkormányzati Sajtószolgálat Link


Résztvevőkkel kapcsolatos hivatkozások:


Czinege Manufaktúra Link


Kanalas János Link


Pados Zoltán Link


Balogh Károly Link


Tiszaalpár Link


Bene Ágostonné Link


Hagyományok Háza (zsűrizés) Link


Némethné Kozma Ilona Link